Risa-chan

Ahogy közeledtünk a célponthoz egyre inkább egy megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Az erdő különös módon eléggé sűrű volt, telis tele csapdákkal. Ezzel arra a köveztetésre jutottam, hogy jó felé tartottunk. Sandaime Hokage-sama bízott meg minket egy fontos, S-szintű, szigorúan titkos küldetéssel. Kb. három napja egy felderítő csapatot, küldtünk ki erre a területre, de senki nem tért vissza. Semmilyen üzenetet nem küldtek, egyszerűen eltűntek. Konoha-tól DNy-ra, a Folyó Országhoz közel terült el ez a hatalmas erdő és elvileg lakatlan volt. Én, Hatake Kakashi voltam kijelölve az új felderítő csapat kapitányává. A csapattársaim: Uchiha Itachi (egy nemrég vizsgázott chunin és az Uchiha klán legerősebb tagja), Maito Gai (hozzám hasonlóan szintén jounin, és a taijutsu mestere), valamint Imamoto Ayaka (a falu egyik legjobb orvosi ninjája). A feladatunk az volt, hogy megkeressük a másik csapatot és visszavigyük őket a faluba és befejezni az ő küldetésüket. A harcot lehetőleg kerülnünk kellett, a Hokage nem akart felesleges áldozatokat. A tervem már akkor készen állt. Mihelyst megtaláljuk a másik csapatot, Ayaka ellátja a sebesülteket, már ha vannak és visszamennek a faluba Gai-jal együtt. Így én és Itachi be tudjuk fejezni a küldetést. Felvettük a formációnkat: én voltam elöl, Ayaka utánam (remek orvos volt és nagyszerű ninja, de nem kockáztathattuk az életét a csapat egyetlen orvosának), majd Gai és végül Itachi (a sharinganja segítségével könnyen és hamar felfedezte a csapdákat és az ellenséget is könnyűszerrel kiszúrta volna). Minél beljebb haladtunk az erdőben annál sűrűbb lett és egyre több és veszélyesebb csapdák voltak felállítva. Sötét volt és állatokat se láttunk és nem is hallottunk. A hold bevilágította a tájat ezernyi apró csillag segítségével. Gyönyörű éjszaka volt. De különös módon a sűrű aljnövényzet miatt nem lehetett látni a talajt. Vagy talán valami más miatt volt ott lent ilyen sötét? Egyre inkább hatalmába kerített ez a megmagyarázhatatlan érzés. Ilyet még sose éreztem… Talán ellenség? Vagy a másik csapat volt veszélyben? Nem tudtam megmondani. Egy kicsit gyorsítottam a tempón, s így haladtunk tovább, ágról-ágra, fáról-fára ugrálva.

-          Kakashi-san, valami van előttünk – hallottam Itachi figyelmeztető hangját.

Lelassítottam, de nem ugrottam le a földre. Majd ritkulni kezdett az erdő és egy hihetetlen látvány tárult a szemem elé. Egy hatalmas kőből faragott kapu állt előttünk. Ahogy közeledtünk felé még inkább eluralkodott rajtam, azaz érzés. Jeleztem a többieknek, hogy alakzatot váltunk. Gai és Itachi így két oldalról fedezték Ayakat. Így, háromszög alakban bementünk a nyitott kapun. Várjunk csak… Nyitott? Itt valami nem stimmel… Elővettem két kunait, s a többiek is így tettek. Ahogy bementem a kapun, úgy éreztem, mintha valami egy másodperc elejéig gátolta volna a bejutásomat, de ahogy jött, olyan hirtelen el is múlt. Egy akadály. Egy nagyon erős akadály lehetett valamikor. Valószínűleg már elpusztíthatták a forrását és ez csak az utóhatása. Nem tudtam, kik élhetnek itt, de valamit nagyon őrizhettek. Hirtelen borzalmas látvány tárult a szemem elé: mindenhol vér és holttestek. Nagy csata dúlhatott itt.

-          Te jó ég! Mi történhetett itt? – suttogta Ayaka.

-          Valószínűleg valaki, vagy valakik megpróbáltak betörni ide. És amint látom, sikerült is nekik – szólalt meg Itachi.

-          Miből gondolod, hogy sikerrel jártak? – kérdezte Gai.

-          Nézd meg a holttesteket – mutatott a hullákra. – Mindegyik fehér szerzetes ruhát visel. Nyilvánvalóan ők éltek itt. Kíváncsi vagyok, ki ölhette meg őket.

-          Hát, én nem szívesen találkoznék az illetőkkel – mondta kissé remegő hanggal a lány.

-          Ugyan már, Ayaka-san. A fiatalság erejével képesek vagyunk legyőzni az ellenfelet, bármily erős is az! Elszántság és bátorság kérdése az egész! Én már alig várom, hogy találkozhassak a gyilkosokkal! – mondta Gai a szokásos lelkesedésével.

-          Sokkal fontosabb, hogy megtaláljuk a csapattársainkat és elvigyük őket innen. Utána pedig azt kell kiderítenünk, hogy kik voltak ezek a papok és hogy mi ez a templom. – mutattam az előttünk lévő hatalmas kerten túl lévő épületre.

 Egy nagy szökőkút állt az udvar közepén, mely sajnálatos módon a csata áldozatává vált. A fák és a bokrok szinte teljesen szénné égtek. A fű feketén fénylett az éjszaka sötétjében. Egy tíz perces séta után elértük az úti célunkat. Gyönyörű épület lehetett valamikor, de sajnos úgy tűnik, eléggé megszenvedte a csatát. A hatalmas festett ablakok több helyt betörtek, és a falak is eléggé megrongálódtak. Egyre több volt a holttest. A hullák bűze orrunkon keresztül behatolt elménkbe. A szag és a látvány együttesen csontig ható félelmet ébresztett bennünk. Horrorfilmbe illő kép volt. Lassan haladtunk előre, míg végül elértük a bejáratot. A hatalmas faajtó be volt törve. El sem mertem képzelni, hogy ki tehette ezt. Annyi biztos, hogy hatalmas ereje lehet.

-          Érzek valamit – mondta hirtelen Itachi.

Hátrafordultam és megláttam a szemei vörös színben égnek, s pupillái körül három kis örvénylő jel volt. A sharingan, az Uchiha klán kekkei genkai képessége. Félelmetes erő lakozott ezekben, a szemekben. Még én se tudom a sharingan minden titkát, pedig bal szemembe nekem is ott van, melyet Obitotól kaptam halála előtt. Bizonyára érzékei felerősítéséhez használta, ezáltal képes volt megérezni a minket körül ölelő tér minden apróbb változását és a chakrával rendelkező embereket pedig könnyűszerrel ki tudta szúrni. A hallottaktól Ayaka teljesen lesápadt és Gai is kissé elfehéredett, de szeme határozottan csillogott.

-          Mit érzel, Itachi? – kérdeztem.

-          Egy kevés chakrával rendelkező embert érzékelek a templom túlsó feléből – jött a válasz.

-          Rendben. Megpróbáljuk elkapni, és ha sikerül, kivallatjuk. Egy percre se lankadjon a figyelmetek! – figyelmeztettem társaimat. – Attól még, hogy látszólag kevés a chakrája, lehet, hogy csak elrejti, vagy pedig gyengeségét egészíti ki és megpróbál majd minket kijátszani.

-          Hai – mondta a Gai - Ayaka páros.

-          Nem hinném – mondja flegmán Itachi. – Ahogy érzem, élet is alig van benne.

-          Lehet, hogy a másik csapathoz tartozik? – kérdeztem. A kinti mészárlást látva teljesen feladtam a reményt, hogy életben maradhattak.

-          Nem. Teljesen más a chakrája- válaszolt.

-          Rendben, akkor se lankadjon a figyelmetek! Indulás.

-          Hai – ezúttal mindhármuk hangját hallottam, vagyis ezúttal nincs semmiféle ellenvetés.

Helyes. Lassú, megfontolt léptekkel haladtunk. Nincs rá fogható szó arra a látványra, ami bent fogadott minket. A padlótól kezdve a falakon át… még a hatalmas, több méter magasan lévő mennyezetet is vér borította. Halk nyögéseket, s végül hányásra utaló hangot hallottam. Ayaka nem bírta tovább. Gai hátát finoman simogatva próbálta megnyugtatni, majd rám nézett. Iszonyattal, és egy kis félelemmel, vegyes tekintettel nézett rám. Az én érzéseim se voltak különbek. Majd tekintetem Itachit kezdték fürkészni. Teljes nyugodtsággal sétált a holtestek között majd lehajolt az egyikhez és megszólalt.

-          Hát, úgy tűnik, hogy a munkánk egy részével már végeztünk is.

-          Mi?? – kérdem hirtelen, villámgyorsan ott termettem mellette. Lenéztem és a lábánál lévő holttest a konohai fejpántot viselte.

-          Úgy látom, a többiek is megvannak. – mutatott három különböző pontra.

Igaza volt. Ott voltak mind. Egymástól kb. három méter távolságra, a negyedikkel együtt elhelyezkedésük kör alakú volt. Testük helyzetéből ítélve valakit biztosan védelmeztek. Valaki volt a kör közepén. Talán az a személy, aki a templom túlsó felében van. Aj… Oly sok a kérdés… Valamiért kezdem úgy érezni, hogy az a személy az, akitől megtudhatjuk, hogy mi történhetett itt. Ránéztem Itachira aki szintén abba az irányba nézett, amibe én az előbb. Visszapillantott rám, majd egyszerre biccentettünk egymásnak. Igen, mennünk kell, nem vesztegethetjük tovább az időt. Viszont, ha tényleg olyan rossz állapotba van, mint ahogy az Uchiha mondja, akkor Ayaka az egyetlen, aki meg tudja gyógyítani, hogy kifaggathassuk.

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat