Risa-chan

Egy nyugodt, csendes, békés éjszaka köszöntött be a Cross Akadémián. A szellő lágyan fújdogált. Ráadásul egy diák se szegte meg az iskola házirendjét, ezért mindenki békésen aludt a szobájában. Egy fiú viszont nem engedelmeskedett a sötétség hívogató hangjának, ami alvásra csábította az embereket. Unalmasan nézett le a fáról, melyen állt. Ezüst tincseivel vidáman játszott a szél, míg szürkés tekintetével komoran nézte a tájat, hogy egy apró nesz se kerülhesse le figyelmét. A hold sugarai kiemelték fehér bőrét, mely erős kontrasztba hatott fekete egyenruhájával. Ez a srác Kiryu Zero, az iskola prefektusa. Az ő feladata, hogy elkülönítse egymástól az esti és a nappali tagozatos diákokat. Hogy miért volt ez fontos? Miért nem érintkezhetett egymással a két tagozat? A kérdésre a válasz egyszerű, ugyanakkor bonyolult. Az esti tagozatosok ugyanis egytől-egyig vámpírok. Akkor miért kell mégis egy iskolába tanulniuk? Azért, hogy elősegítsék az ember-vámpír kapcsolatot. A nappalis lányok ráadásul fülig bele vannak zúgva a földöntúli szépséggel rendelkező estis fiúkba. Zero viszont gyűlölte a vérszívókat. Hogy miért? Mert őt is egy ilyen lény tette árvává. De szerencséjére a Vadászok Szövetsége értesült erről, és Cross Kain, az akkori legerősebb vámpírvadász örökbe fogadta. De azt az éjszakát sose fogja elfelejteni, mikor a vámpírnő megölte szüleit és testvérét, őt pedig megharapta. Így belőle is vámpírt csinált, igaz ereje fel se vette a versenyt a tisztavérű, vagy akár a nemesi vámpírokkal szemben. Ő ugyanis emberből lett vámpír és nem annak született. De hála hatalmas akarat erejének eddig sikerült magában elnyomnia a vámpírgéneket. Mostanában viszont egyre sűrűbben keríti hatalmába vérszomja. Vérkapszulái már korántsem tudják annyira csillapítani éhségét. Ezért is jött el az iskolába Yagari, akit a legerősebb vámpírvadászként ismernek. A Szövetség küldte, hogy felügyelje Zerot, és ha veszélyesnek találja, akkor ölje meg. Ez mindkettőjük számára nehéz volt, ugyanis mester-tanítványi kapocs fűzte őket össze. De a múlton már nem tudnak változtatni, a jövőre kell koncentrálni.

 Ekkor furcsa bizsergést érzett. ~ Ez Kuran lesz… mit akarhat már megint? ~ Majd leugrott a fáról és futva elindult a Hold pavilon felé.

Kaname nyugodtan feküdt a kanapén, s egy könyvet olvasgatott. De gondolatai minduntalan elkalandoztak. Egy hosszú, fehér hajú, vörös szemű lány képe lebegett az arca előtt, aki kétségbeesetten néz rá, s sírós hangját kérdi:

-          Miért?

Gyomra görcsbe rándult. Mostanában egyre többet jut eszébe a lány. De miért? Születése óta már megtanulta, hogy nincsenek véletlenek. Valami készülőben van. Valami nagy dolog fog hamarosan történni. Annak a véres napnak az emlékei újra és újra lejátszódnak a fejében. Azt tette, amit tennie kellett. Igen, ő csak meg akarta védeni a lányt. Ő nem hibás semmiben, ő jól cselekedett… Azóta a nap óta ezzel próbálja hitegetni magát. Mégsem talál megnyugvást ezekben a szavakban. Érezte, hogy szíve csak úgy lelhetne békére, ha szabadon engedné, azt viszont nem teheti meg. Mindenkinek így lesz a legjobb. A végén majd a lány is be fogja látni, hogy jól cselekedett. Legalábbis, reménykedett benne, és mint tudjuk, a remény hal meg legutoljára. Nem csak önös érdekből cselekedett akkor. De ez a nyugtalanító érzés itt kering körülötte a levegőben. Szinte már fojtogatta. Itt valami készül, ezt egyre tisztában érezte. Ha viszont Vele kapcsolatos az egész, akkor jobb, ha a többieknek is beszámol Róla. Bár, nem biztos, hogy nem mondja el az egészet, de a létezéséről fel kell világosítani Aidoékat.

 Ezt eldöntve kissé kiengedte erejét, és hét alakra koncentrált. Hamarosan már kopogtattak is az ajtón. Ezen szokásához híven enyhén elmosolyodott. De, ez nem azaz örömteli mosoly volt. Nem, az már rég kihalt belőle. Szerelme bebörtönzésével, akaratán kívül saját szívét is egy börtönbe zárta.

-          Szabad – mondta végül. Erre hat alak lépett be: Ichijo, Aidou, Shiki, Kain, Ruka és végül Rima. Mindannyian meghajoltak üdvözlésként. Majd valaki kinyitotta az erkélyajtót, s belépett a szobájába. Zero szokásos gyűlölködő tekintetével találta szemben magát, mikor megfordult.

-          Hívatott, Kaname-sama? – emelkedett fel Ichijo.

-          Igen. Egy igen komoly dologról lenne szó.

-          És pedig?

-          Hallottatok már, az Akai családról?

-          Hogyne, hisz ők voltak minden idők legnagyobb és legerősebb vámpírjai. Ráadásul ők voltak a királyi család is. Egészen addig, míg az ön családja le nem győzte őket. – válaszolt Ruka.

-          Igaz is, meg nem is. – Itt mindenki szemöldöke magasra emelkedett. Ugyanis ők is tudták, mint a lány. - Most figyeljetek nagyon, mert elmesélem, hogy mi is történt akkor.

-          És ezt nekem miért is kell hallanom? – kérdezte flegmán Zero, mire hat pár gyűlölködő szempárral találta szemben magát. Kaname viszont sejtelmesen elmosolyodott.

-          Hamarosan megtudod. Várd ki a végét.

Még morgolódott egy kicsit, de végül tekintetét a tisztavérűre helyezte, majd egy bólintással jelezte, hogy felőle folytathatja.

-          A királyi család tagjai voltak a leghatalmasabb vámpírok. Erejük, még a Kuranokét is felülmúlta. Mi voltunk a másodikok a ranglétrán. De ekkor történt valami váratlan. A vérfarkasok hatalmas seregeket gyűjtöttek, s kitört a háború. Ezt a háborút a királyi család egyedül nem nyerhette volna meg, ezért a mi segítségünket kérték. Ekkor született meg az Akai-Kuran egyezség. Mi segítettünk nekik, ők cserébe a háború befejezése után megosztják velünk a hatalmukat. A háború az utolsó vérfarkas vonyításáig tartott. Kiirtottuk az egész fajt.  A családom reménykedve várta, hogy milyen szerepeket tölthetnek majd be. De csalódniuk kellett.

-          Minden úgy folytatódott, ahogy előtte volt. Ezért a családom fellázadt. A meggyengült Akaikat váratlanul érte a támadásunk, de felvették velünk a versenyt. Hiába gyengültek meg, erőik még így is magasan felettünk állt. A harc nem vezetett sehová. Mindkét oldalon jelentősek voltak a veszteségek, s ugyan ott tartottak, ahol eddig voltak. Ekkor született meg egy megállapodás. A család ideiglenesen lemond a trónról, míg lányuk elég idős nem lesz ahhoz, hogy férjhez adhassák. A leendőbelije pedig Kuran Rido volt, a nagybátyám. Addig a kormányzást az akkoriban megalapított Vámpírok Tanácsa vette át. A lánnyal viszont volt egy kis gond: nem volt hajlandó vért inni, ráadásul akkor még nem ismerték a vérkapszulákat sem. Ezért a nővérét akarták összeházasítani a nagybátyámmal. Csak, hogy ezzel is volt egy bökkenő: a kislány ereje nagyobb volt a nővéréjénél, ráadásul szépségéről ódákat zengettek. Így nem volt más választás, a kislányt kellett volna a bátyámhoz adni. De Arisa, a nővér nem akart ebbe beleegyezni, mivel ő lett volna az örökös. Ezért úgy döntöttek, hogy a két lány megküzd a hatalomért. Ekkor tör meg a jég. Risa megesküdött, hogy sose fog emberi vért inni, ezúttal viszont kénytelen volt megszegni a szavát, mert ugyanakkor meg se akart halni, és ez egy életre-halálra folyó harc volt. Risa, miután ivott egy ember véréből, nehéz küzdelem árán, de sikerült legyőznie nővérét. Így ő lett az örökös.

-          Innentől már nem tudok túl sok biztosat mondani. A lényeg az, hogy a két család meghalt, s csak én és a kislány maradtunk életben. Ő viszont a túl nagy sok miatt nem bírta kontrolálni az erejét. Így kénytelen voltam bezárni, míg meg nem tanul bánni az erejével. Ha képes lesz rá, akkor a láncok automatikusan elengedik és visszatérhet közénk. Ez lenne a kis történet, amit el szerettem volna mesélni nektek.

-          Még mindig nem értem, hogy én hogy jövök a képbe – értetlenkedett Zero.

-          Úgy, hogy van egy olyan érzésem, hogy hamarosan újra a köreinkben tudhatjuk az ifjú hercegnőt.

Ezen a kijelentésen mindenki elképedt. Volt, aki bele is borzongott a gondolatra, hogy egy még Kaname-samánál is erősebb vámpír jön ide, mert akkor elvileg már neki tartoznának hűséggel.

~Hát ez nagyszerű, még egy vámpír. Ráadásul ez még Kurannál is erősebb. Nem tetszik ez nekem ~ bosszankodott magában az ifjú vadász.

Mindenki magába mélyedve dolgozta fel a hallottakat.

-          Kaname, a lány nem lesz mérges rád, ha kiszabadul, elvégre te zártad be – ötlött fel a kérdés Zeroban.

-          Ugyan már – legyintett Ruka, - a lánynak hálásnak kéne lennie Kaname-samának, hogy segített neki kordában tartania az erejét.

-          Köszönöm, Ruka, de Zero-kunnak igaza van. Lehetséges, hogy dühös lesz, abban az esetben viszont számítok a segítségetekre. A tiédre is, Zero-kun.

-          Mégis minek kell neked az én segítségem?

-          Risát ismerve, biztos, hogy nem fog egy vámpír közelébe menni. Így te közel tudsz hozzá férkőzni és meg tudod időben állítani. Ugye, számíthatok a segítségedre?

-          Ch. Mivel prefektus vagyok, így ez a dolgom.

-          Rendben van. Akkor további jó éjszakát mindenkinek. Távozhattok – az estisek meghajoltak és egyenként távoztak. Zero pedig ügyet sem vetve a formaságokra, kiment az erkélyajtón és ment vissza őrködni.

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat