Miután ’életem értelme’ kiment a szobából az ablakon keresztül, nekifogtam a pakolásnak. A ruhái a földön is szanaszéjjel voltak, a szekrényekről már nem is beszélve. Nem volt más választásom, először az ő ruháit kellett rendbe raknom. Az összes ruháját, amit a szekrényekben találtam, kidobáltam az ágyra. Kiválogattam három csoportra: szennyes, vasalnivaló, tiszta. Miután végeztem, az utolsó csoportba tartozó ruháit berendeztem a szekrénybe. A másik szekrénybe bepakoltam a saját ruháimat, a harmadikba pedig, amely egy gardrób volt, az akasztós ruhákat raktam. Kaptam egy térképet is a suliról, meg a fiúrészlegről az igazgatótól, így megkerestem a mosodát és elvittem a szennyest. A vasalnivalókkal egy ideig szemezgettem, majd, mivel úgy se volt jobb dolgom, a külön erre a részre kialakított helységben (bár nem tudom, hogy miért volt ilyen, elvégre mégiscsak fiúkról beszélünk) kivasaltam őket. Majd visszamentem és ezeket is bepakoltam. Eléggé nagy kosz volt még mindig a szobában, ezért úgy döntöttem, hogy ki is takarítok. Elvégre, egy hercegnő mégse aludhat ilyen koszban. Még az ablakot is letakarítottam és tiszta függönyt raktam fel. Az ágyneműt is lehúztam. Az egyik kisebb szekrényben, a törülközők mellett volt tiszta huzat is. A következő lépés a fürdő kitakarítása. Mire ezzel is végeztem leizzadtam és elfáradtam, és már hajnalodott. Útálok takarítani, de amit muszáj, azt muszáj. Dolgom végeztével lezuhanyoztam és egy kék melegítő alsót és egy fekete sporttrikót vettem fel.

Visszatérve a szobába láttam, hogy drága szobatársam az ágyon fekszik és nagyon fáradtnak tűnt. Unottan rám nézett. Olyan furcsa volt a tekintete, de mindegy, engem aztán nem érdekel.

-          Végeztél? – Kérdezte.

-          Mi van?

-          A fürdőben.

-          Ja, igen.

-          Nagyszerű, akkor most én megyek. – Azzal felpattant és elindult a fürdőszobába.

-          Egy kösz, vagy valami?

-          He?

-          Hogy te mekkora egy bunkó vagy! Legalább ez kösz jól esett volna, ha már kitakarítottam az egész szobát!

-          Ch, én nem kértelek semmire. Azt ajánlom, feküdj le. Hat óra van. Nyolctól tanítás.

-          Kösz a figyelmeztetést. – Durcásan elindultam az ágy felé. – Hülye tuskó! - mondtam, bár sajna hangosabban, mint szerettem volna.

Ezt bizonyítja, az ez után történtek. Hirtelen egy megfogott, maga felé fordított, lelökött az ágyra és rám mászott. Szeme szikrázott a dühtől, amitől el éggé megijedtem.

-          Na ide figyelj, velem ne beszélj így! Leszarom, hogy ki vagy! Azáltal, hogy ide jöttél, hogy beiratkoztál ebbe a suliba, elfogadtad az itt lévő szabályokat! Szóval, legyél jó kislány, maradj csöndben és tedd azt, amit mondanak. De a legfontosabb, hogy tanulj egy kis tiszteletet, mert ha nem, azt nagyon megbánod! – Sziszegte dühösen. Először totál ledermedtem és tele volt a gatyám. Ezt látva gúnyosan elmosolyodott. – Látom megértetted. Okos kislány – megsimította az arcomat, majd épp le akart mászni rólam, de ekkor már én is észhez tértem. Eléggé pipa voltam. Egy ügyes és gyors mozdulattal változtattam a felálláson, így ő került alulra.

-          Na most te figyelj ide! Engem meg az nem érdekel, hogy te ki vagy! Akár tetszik, akár nem, társak, és legnagyobb sajnálatomra szobatársak is vagyunk! Legszívesebben, már rég kinyírtalak volna, de az előbb említett okok miatt nem tehetem! Én próbálom eltemetni az irántad érzett haragomat! Az már biztos, hogy sose fogjuk megszeretni egymást! De legalább próbáljunk meg együtt dolgozni és nem egyfolytában veszekedni egymással! Ha ezt szabályokkal el tudjuk érni, ám legyen! Állítsunk fel szabályokat! És, hogy lásd, milyen előzékeny vagyok, te kezdheted. Na, mi legyen az első? – Kérdeztem. Egy kicsit gondolkodott, majd egy lendülettel megváltoztatta a felállást és újra én voltam alul.

-          Jól van, az első az, hogy tisztelettel beszélj velem!

-          Rendben, feltéve, ha te is – újabb helycsere. -  Na a másodikat én mondom: néhány szóval bővíthetnéd a szótárad, mint pl. kérlek, tessék, köszönöm és társai – ezen felháborodása jelül morgott egyet, majd újabb pozícióváltás.

-          A harmadik, tilos bárkinek is a vérét innod. Majd kapsz vérkapszulákat. Ha megtudom, hogy megsértetted ezt a szabályt, kérdés nélkül golyót röpítek abba a szép kis fejedbe.

Na ez egy kicsit megrémített, pláne, hogy tudtam, hogy nála van a Blady Rose, egy vámpírölő fegyver. Ha azzal eltalál, helyben meghalok. De nem fogom magam ilyen könnyen megadni, újabb helycserés támadást indítványoztam, ám ő szilárdan tartotta a helyét. Na jó, ez így gáz. De ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni.

-          A negyedik az, hogy megbízzunk egymásban. Nem érdekel, hogy mi a véleményed rólam, társak vagyunk. Ez ellen nincs mit tenni.

-          Majd meglátjuk. Azt először ki kell érdemelni.

-          Rendben. Majd meglátod, hogy tévedsz velem kapcsolatban. Nem olyan vagyok, mint amilyennek hiszel. Na, akkor én végeztem, neked van más szabály ötleted? – Kérdeztem, mire fejével nemet intett. – Szuper, akkor szerintem lassan indulhatnánk, mert elkésünk az órákról. Meg aztán – itt huncut fény csillant a szemembe -, nem lenne jó, ha valaki még a végén ránk nyitna. Eléggé félreérthető pózban találna minket – itt már nem bírtam tovább, kitört belőlem a gúnyos nevetés.

Arra számítottam, hogy majd leugrik rólam, és szitkozódva elmegy fürdeni, vagy ilyesmi. E helyett váratlan dolog történt. Szája gúnyos mosolyra húzódott. Fülemhez hajolva érzékien suttogott a fülembe.

-          És mi lenne azzal a baj? Vagy talán ilyen szemérmetes kislány vagy? – suttogta érzékien a fülembe.

Na jó, ettől totál elolvadtam. Éreztem, hogy testem beleremeg, ahogy forró lehelete a nyakamat és a fülemet cirógatja. Ezt érezve fejét felemelte, de épp csak annyira, hogy a szemembe tudhasson nézni. Furcsán, számomra ismeretlen módon csillogott a szeme. A levegő izzott körülöttünk. Majd ajkával lassan az enyémhez közeledett. Minél közelebb ért, annál hevesebben vert a szívem. Ezt nem tudom elhinni, most tényleg meg akar csókolni? De hamarosan már gondolkodni se tudtam. Behunytam pilláimat és vártam. Már majdnem összeértek ajkaink, mikor kirobbant a szobaajtó és egy szemüveges srác rontott be a szobába.

-          Zero-sama, az egyik elsős srác, Yusuke rosszul lett és elájult. Most mit csináljuk? Gyere kérlek, és segí… Zero-sama, te mit csinálsz? És ki ez a lány? – Na ugye, hogy ugye! Én megmondtam, hogy ránk fognak nyitni. De persze miért is hallgassunk rám, ugyan már, tiszta hülyeség! Zero hirtelen leugrott rólam, a srácot egy lendülettel a falhoz nyomta.

-          Nem láttál semmit!A lány neve Risa, egy új diák, a mi osztálytársunk lesz és szintén prefektus. A lányok kollégiumában már nincs üres hely, így mellém lett beosztva. Tegnap este érkezett. Ha bármi kétes dolgot hallok, amiben én és a lány szerepelünk, akkor az első utam hozzád fog vezetni és hidd el, nem garantálom a túlélésed! Na és most menjünk! Le kell vinni az orvosi szobába! – Azzal egy mozdulattal kirakta szerencsétlen srácot, de ő még nem ment ki. Te pedig – és itt felém fordult – az egyenruhád még nincs kész, majd add le a portán a méreteidet, és akkor megrendelik neked. Addig meg vegyél fel egy fehér inget, meg valamiféle fekete szoknyát és egy cipőt. Remélhetőleg, már estére kész is lesz. A könyveid is e tájt érkeznek meg. Addig velem fogsz egy padban ülni, és közösen dolgozunk. A tanárok már értesítve lettek. Várj meg itt, hamarosan visszajövök, és majd együtt megyünk az osztályterembe. Sietek, úgyhogy te se tétlenkedj. Az ajtót rád zárom, ne hogy valaki benyisson – azzal ő is sietős léptekkel távozott.

Huh, mély levegő és nagy sóhaj. Majdnem valami visszafordíthatatlan történt. Elgyöngültem. Vajon ő is? Vagy csak játszott velem? Minden esetre, szerencse, hogy jött az a srác. Ha nem jött volna… Ennek így kellett lennie, de mégis… azok a halványlila szemek, ahogy rám nézett… ah… elolvadtam. Na nem kislány! Szedd össze magad! Egy halandóról beszélsz! Én vagyok a vámpírok hercegnője, ő pedig egy vámpírvadász. A fajtáink ősidőktől fogva ellenségek! Gyorsan megmostam az arcom, és mire felöltöztem, már Zero is itt volt. Megejtett egy gyors zuhanyt és az ablakon át távoztunk, nehogy valaki félreértse a dolgokat.

-          Ennek akkor sincs semmi értelme, Zero-san. Előbb, vagy utóbb úgy is kiderül, ráadásul társak vagyunk, semmi több. Ha elmagyaráznánk nekik, biztosan felfognák.

-          Te most komolyan ilyen hülye vagy, vagy csak tetteted? Ha megtudnák biztos, hogy elkezdenének kombinálni. Én pedig azt nem akarom. A te hírnevednek se tenne jót. Egyébként pedig tisztában vagyok vele, hogy nem tarthatjuk örökké titokban, de amíg lehet, addig legalább.

-          Oké-oké. Felfogtam. De közölhetted volna szebben is! Elfelejtkeztél az egyes, általad írt szabályról, kedves Zero-san? Tisztelettel kell, hogy beszéljünk egymással – mondtam a legártatlanabb szemekkel, gúnyosan mosolyogva.

-          Ch, akkor mit szólsz ehhez, az ötödik szabály, nincs visszafeleselés!

 Azzal kissé előrébb ment. De csak annyira, hogy még tudjam követni, de ne látszódjon, hogy együtt megyünk. Én erre kinyújtottam rá a nyelvem, mire ő hátrafordult. Lenéző tekintettel és drámai sóhajjal válaszolt. De valahogy, mégis örültem ennek az egésznek. Végre valaki, aki nem játssza meg a szeretetet, aki őszintén kimondja a véleményét. Egy igazi irányító jellem. Kaname sose mondta ki, hogy mit akar, csak burkoltan célzott rá, és igyekezett mindent úgy alakítani, hogy neki jó legyen. Teljesen mások.

Oldal: IV. Szabályok és egy kisebb bonyodalom
Risa-chan - © 2008 - 2024 - risachan.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat