-          Ho-hol vagyok? Mi ez a hely? – kérdeztem, de választ nem kaptam.

Nem is csoda, nem volt itt rajtam kívül senki… és semmi. Csak a mindent körülölelő, fojtogató sötétség. De nem adtam fel a reményt, tovább kiabáltam:

-          Hahó! Van itt valaki? Mit keresek én itt és egyáltalán… ki azaz én? Ki vagyok én? Mi vagyok én?

Egyre jobban kétségbe estem, ugyanis rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogy ki vagyok. Nem tudom még a nevem se. Vajon élek-e még? Lehet, hogy már meghaltam? Ez várna rám a halál után? A nagy semmi? Emlékek nélkül kell itt tengődnöm a nagy semmi közepén?! Nem… ezt nem hiszem el… nem halhatok meg… emlékek nélkül… minden nélkül! Ezt nem fogadom el! Élni akarok!

-          Segítség! Valaki segítsen! Valaki… akárki… segítség…

Nem bírtam tovább. Könnyeim, akár a zápor folytak végig arcomon. Lassan térdre rogytam, arcomat a kezembe temettem, úgy sírtam tovább. Majd hirtelen kinyitottam a szemeimet és meg akartam nézni a kezeimet. De megtörtént az, amitől tartottam: a nagy sötétségben már azt se láttam. Erre már teljesen pánikba estem. Lassan kezdtem beletörődni az elkerülhetetlenbe: egyedül vagyok, és nincs senki velem. Hátamra feküdtem, és csak lebegtem a semmiben. Meg se tudnám mondani, hogy mennyi idő telhetett el így.

Majd utolsó próbálkozásom gyanánt lassan felemeltem a kezemet, behunytam a szememet és vártam a csodára. Hirtelen, mintha ólomsúly nehezedett volna a testemre és éreztem, hogy valamihez hozzáér a kezem. Puha volt és éreztem, ahogy megremegett, amikor hozzáértem.

Csigalassúsággal nyitottam ki a szemeimet, mert érzékeny volt a hirtelen fényre. Először csak foltokat láttam, majd lassan egy férfi arca körvonalazódott ki előttem. Kezem az ő arcát érintette meg.

-          Ki vagy te? – kérdeztem.

-          Uchiha Itachi.

-          Uchiha… Itachi… - ismételtem halkan, szinte suttogva.

Kezem még mindig az ő arcán pihent. Nem mertem volna elvenni onnan a világért se. Féltem, ha megteszem, akkor megtörik a varázs és visszakerülök a nagy semmibe. Éreztem, ahogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. Azt hiszem, ezt nevezik őszinte boldogságnak. Miután már tisztán láttam, tüzetesebben is megnéztem az arcát: fekete, hosszú, lófarokba kötött haja volt és sötét szeme, melyek nem mutattak semmilyen érzelmet. De emlékeztem rá, biztosan tudom, hogy mikor legelőször megpillantottam, a szeme nem ilyen volt. Végül lassan mégis csak leveszem arcáról a kezemet és megpróbálok felülni. Eléggé gyengének éreztem magamat. De már sokkal jobban voltam, ahhoz képest, mint mikor felébredtem. Remélem, lassan újra visszatér belém az erő.

-          Te ki vagy? – kérdezte.

-          Hát ez egy nagyon jó kérdés. Azt reméltem, hogy majd te megmondod.

-          Mégis miből gondoltad, hogy én tudom?

-          Mert mondjuk, itt voltál az ágyam mellett…

Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és egy rövid barna hajú és barna szemű, 20 év körüli nő lépett be. Elkerekedett szemekkel nézett rám.

-          Há-hát te már fel is ébredtél? – kérdezte.

-          Öhm… igen.

-          Jaj, de jó. Kakashi-sama biztos örülni fog neki. Amúgy a nevem Ayaka, és a tied?

-          Hát… reméltem, hogy te majd megmondod. Nem emlékszem semmire…

Ekkor hirtelen ott termett az ágyamnál és lekezdett vizsgálgatni.

-          Hm… lehetséges, hogy amnézia. Mindegy… szólok Kakashi-samának, majd vele megbeszéled a dolgokat.

Azzal kiviharzott az ajtón. Én csak bámultam arra a helyre, ahol az előbb még állt. Hova ez a nagy sietség? És ki az a Kakashi-sama? Hát ez így nagyszerű… nem elég, hogy én se tudok semmit magamról, még ők sem tudnak semmilyen felvilágosítást se adni. Remélem az a Kakashi, majd tud. Csend telepedett a szobára, így alaposan körül tudtam nézni. Bizonyára egy kórházi szobában vagyok. Minden tiszta fehér, fuj! Az ágyam mellett egy széken ült Itachi, aki nagyon elmerenghetett valamin. Az ablak az ágyamtól nem messze volt, az ágyam mellett pedig egy éjjeliszekrény. A srác mögött kb. két méterrel volt az ajtó, a mellett pedig egy ruhásszekrény. Végignéztem magamon. Abból, amit láttam, eléggé cudarul festhettem.

A nagy elmélkedésemet kopogtatás, majd ajtónyitódás szakította félbe. Egy ezüsthajú fekete szemű férfi nyitott be, mögötte pedig a már megismert barna hajú nő, valami Ayaka asszem. Gondolom, a férfi lehet Kakashi. A bal szemét eltakarta a homlokpántja, melyen egy szimbólum volt. Jé, ugyan ez van Itachi homlokán is és Ayaka nyakában! Lehet, hogy valami szektának a tagjai? Á, nem hinném. Már megint elragadott a fantáziám. De nem tehetek róla, imádom, hogy végre folyik körülöttem az élet! A férfi eléggé megbámult engem. Lehet, hogy pedofil? Á, ez megint csak hülyeség. Ideje lenne leállítanom magam.

-          Itachi, jelentsd a Hokagénak, hogy a lány felébredt.

-           

-          Hai – azzal ki is viharzott a szobából.

Majd a férfi felém fordult.

-          A nevem Hatake Kakashi. Hallottam, hogy elvesztetted az emlékezetedet – a nagy meglepetésemben csak egy apró bólintást tudtam kicsikarni magamból. Azt is ösztönszerűen tettem. – Akkor elmesélem, hogyan találtunk meg – azzal fogta magát és az ágyam előtti székre leült, szembe velem. – Egy küldetésünk folyamán el kellett mennünk egy templomhoz és ott találtunk rád. A szerzetesek mind halottak voltak. Az előző társaink, akiket oda küldtek is megölték. A te állapotod is kritikus volt. De Ayaka segített rajtad. Remek gyógyító. Viszont ehhez hozzájárult az öngyógyító képességed. Mivel nem hagyhattunk ott, így elhoztunk a faluba. Amint látom, szépen épülgetsz felfele. Csak van egy bökkenő: mi lesz veled, ha felépültél?

-          Hát…

-          Azt mondtad, hogy nem emlékszel semmire, igaz?

-          Hai.

-          Akkor nincs hova menned se, ugye?

-          I-igen – mondtam, immár szipogva. Igaza van: nincs semmim, és senkihez se tudok menni, ha felépülök. Most jöttem rá, hogy mennyire egyedül vagyok.

-          Értem. Akkor lenne egy ajánlatom. Ha szeretnél, akkor lakhatsz velem.

Felkaptam a tekintetem a férfira. Ezt most vajon komolyan gondolja? Nem csak viccel? Mondjuk… eléggé komolyan mondta.

-          Hát, ha megengedné, és nem jelentenék az ön számára terhet…

-          Nem, de viszont, ha az én gyámságom alá kerülnél, akkor bizony kemény ninja kiképzésben lesz részed. Még mindig szeretnéd?

-          Hai – mondtam nagy komolyan.

Erre már Kakashi is elmosolyodott. Olyan boldog lettem. Még csak most ébredtem fel és máris lett valaki, aki vigyáz rám. Mondjuk őszintén, Itachinak jobban örültem volna, de ez a férfi olyan rendes volt. Már most megszerettem. Ekkor újra kopogtak az ajtón és belépett egy öregember, mögötte egy múmia kinézetű fazon, utána meg egy idétlen frizurájú, hatalmas szemöldökű fazon, legvégül pedig Itachi.

-          Üdvözletem, én vagyok ennek a falunak a Harmadik Hokagéja, vagyis a vezetője. Úgy hallottam, hogy elvesztetted az emlékezetedet. Abból, amit Kakashi mesélt nekem, arra következtetek, hogy nincs senkid. Ha felgyógyulsz, valahova menned kell. Kakashi, Danzou és Gai mindhárman szívesen a gondjaikba vennének. De ezt a döntést neked kell meghozni. Választhatsz…

 - Nyugodtan válassz engem! A fiatalság tüze tombol lelkemben és megvédelek mindenkitől! Engedd, hogy a bennem tomboló tűz átjárja a tested és már nem is lesz kérdéses, hogy ki a megfelelő ember a számodra.

Na most már tényleg ki vagyok. Már három jótevő lélek szeretne a szárnyai alá venni. Itt valami nem stimmel. Tuti, hogy van valami a háttérben. Na vegyük szemre a kínálatot: van egy múmiánk, egy idióta, meg egy maszkos csávó. Bárcsak Itachi is a jelentkezők közt lenne! Na de mindegy. Választanom kell.

-          Rendben van. Akkor azt hiszem, hogy Kakashi-samát választom.

Az említett személy egyszerre tűnt boldognak és megkönnyebbültnek. A múmiánk rezzenéstelen arccal fogadta, míg az a dilis sírva fakadt és valami olyasmit mondott szipogva, hogy: „Te nyertél, Kakashi. 36-35-re vezetsz. De ennek még nincs vége!” Itachi a falnak támaszkova állt és figyelt. Ayaka is vidámnak tűnt. A Hokage mosolyogva bólintott.

-          Rendben, ahogy kívánod. A papírokat már ma este el kell intézni Kakashi: Ha megleszünk vele, akkor holnap akár már be is költözhetsz, kedves…

Na ez egy ciki pont. Ugyanis nem emlékszem még a nevemre se. A szorult helyzetből újdonsült apám rántott ki.

-          Risa? – és kérdőn nézett rám.

-          Risa.

-          Rendben, kedves Hatake Risa-chan. De, mint minden más korodban lévő gyereknek, neked is Ninja Akadémiára kell majd járnod. Kapsz egy hónapot, hogy összeszedd magad. Addig elintézzük a beiratkozásod is. Viszlát. Menjünk. Kakashi, este gyere fel az irodámba. Fontos.

-          Viszlát, Hokage-sama. És… és köszönök mindent.

Azzal mindenki elment, csak Kakashi és én maradtunk. Kínos csend telepedett ránk. Majd ösztönösen kiugrottam az ágyból odamentem hozzá és megöleltem. Abban a pillanatban eleredtek a könnyeim. Nagyon hálás voltam neki. Mikor már úgy adódott volna, hogy egyedül maradok, jött ő, mint egy angyal és a szárnyai alá vett. Egy halk köszönömöt elsuttogtam, ő pedig bátorítólag átölelt. Igaz kicsit megkésve, de az se baj. Lehet, hogy nincs hozzászokva az ilyenhez. Sokáig voltunk így, majd visszafektetett, betakart és sajnos távoznia kellett. De megvárta, míg elaludtam, így nem tudom pontosan, hogy mikor mehetett el.

-          Kakashi, beszélnünk kell.

-          Miről lenne szó, Hokage-sama?

-          Természetesen a lányról. Láttad a szemét, nem igaz? Vérvörös színű. Emellett van valami furcsa aura körülötte, amit nem értek. Tudom, hogy több van itt, mint amit elmondasz. Nagyon szomorú, hogy nem bízol meg bennem…

-          Hokage-sama én…

-          Ne mond azt, hogy nem mondhatod el. Mindent lehet, csak akarni kell.

Kakashinak nem volt más választása. Az öreget úgy sem csaphatta volna be. Ráadásul a lány biztos, hogy átlagon felül fog teljesíteni, így mindenképpen rájönne a titokra. Ezért hát hozzákezdett a mesélésbe. Elmondott mindent, töviről hegyire. Semmit sem hagyott ki. Hajnalodott már, mire végzett. Az öreg elképedve hallgatta és már értett mindent. Elhatározta, hogy a haladó csoportba fogja osztani, addig Kakashi feladata, hogy kiképezze és megtanítsa az akadémiai anyagokra. Mire megbeszéltek mindent már reggel lett és Kakashinak távoznia kellett. Ott akart lenni, mikor a ’lánya’ felébred.

Oldal: V. A Hokage döntése 2. A Hokage gyanúja
Risa-chan - © 2008 - 2024 - risachan.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat