Risa-chan

Mikor odaértünk, a nagypapi jól leszidott, hogy „miért pont nekem kellett jönnöm?”, meg, hogy „feltartottam a hadnagyot a munkájában!”, meg bla bla bla… Szerencsére Kaien próbált kimenteni, szorult helyzetemből. Addig-addig beszélt a kapitánnyal, míg végül az lenyugodott és bünti nélkül megúsztam. Olyan boldog voltam, hogy mikor kiértünk a 6. osztag területéről, Kain nyakába ugrottam, megöleltem és egy nagy puszit adtam az arcára, köszönetem jelképeként. Azt persze rájöttem, hogy mit is teszek éppen, és gyorsan elengedtem. Most már mind a ketten tiszta vörösek voltunk. Nem mentem egyből vissza a birtokra, helyette Kaiennel és a kapitányával teáztam. Majd pedig Kaiennel gyakoroltam. Mind a ketten meglepődtek azon, hogy nem csak egy elkényeztetett nemesi kislány vagyok, hanem a harcban is megállom a helyem. Ettől persze az én kis hősöm kíméletlenül feltörölte velem a padlót, bár nem bántam. Épp ellenkezőleg. Örültem, hogy ő legalább nem úgy kezel, mint otthon, ahol én vagyok a kis nebáncsvirág, akire mindig vigyázni kell, ne hogy valami ostobaságot csináljon és megsértse a pici kezét. Fúj! Este sajnos már tényleg haza kellett mennem. Kaien haza is kísért, nehogy eltévedjek. Ez olyan ciki volt. Ő persze jót nevetett rajta, mikor tök vörösen próbáltam visszautasítani az ajánlatát. Eléggé le voltam törve, hogy talán sose találkozhatunk újra, de Kaien megígérte, hogy amikor csak tud, eljön értem, és magával visz. Be is tartotta. Sokat voltam a 13. osztag területén. Kyouraku kapitánnyal is megismerkedtem és meg is kedveltem. Nagyon jó fej, bár eléggé alkesz a fazon. A hadnagya, Nanao-san tisztára olyan, mint az én tanárom. Talán, kicsivel engedékenyebb. Ez a nő képes, akár órákon át a helyes viselkedésről szónokolni. A kapitányával olyanok, akár a rossz házasok.

Nii-sama eléggé furcsa volt, mikor átjött Kaien, vagy mikor elvitt magával. Később rájöttem, hogy csak féltékeny a drága. Egyszer mikor épp együtt ültünk este a tetőn – persze titokban – és néztük a csillagokat, gondoltam ideje tisztáznunk a dolgokat.

-          Nii-sama, nem kell féltékenynek lenned, Kaien-sanra. Tudod, hogy számomra te vagy a legfontosabb – mondtam mosolyogva.

Azzal átöleltem és egy puszit adtam az arcára. Még a sötétben is látszott, hogy mennyire elvörösödött és elkezdett hebegni-habogni, hogy ő bizony nem féltékeny. Ilyenkor olyan kis aranyos volt. Azt tanácsoltam neki, ha ő már úgyis kimehet a birtokon kívülre, használja ki a lehetőséget. Titkon abba reménykedtem, hátha összeszed valami normális lányt. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy ez a kívánságom mennyi bonyodalommal fog járni.

Egyszer, mikor senki sem volt velem, és már majd meg ölt az unalom, eldöntöttem, hogy elmegyek egy kicsit világot nézni. Ügyesen, titokban szöktem el otthonról. Még Rokungaiba is kijutottam. Ott széjjelnéztem egy kis faluban, de a sok szempár kereszttüzében úgy éreztem, jobb lesz, ha gyorsan lelépek. Már épp a falu határánál jártam, mikor egy erős kar ragadott meg. Hátrafordultam, s egy 40 év körüli férfi gúnyosan, perverz mosoly kíséretében jártatta fel-le rajtam a tekintetét.

-          Mit keres itt, egy magadfajta kislány? Csak nem eltévedtél, édes? Gyere velem, majd én hazaviszlek! – Azzal elkezdett a közeli erdő felé rángatni. Mihelyst észbe kaptam, kirántottam a karomat a fickó karmai közül, és démonmágiát használva, ártalmatlanítottam.

-          1. Bakudou: Sai!

Erre megbénult én pedig gyorsan utána eredtem. A fickó képét látva, nem szívesen futnék vele újra össze, pláne meg, hogy nincs nálam Hanabira. Nekem is sok eszem van, de tényleg. Shinigami vagyok, és nincs nálam a kardom. Az év szászad hülyéje, de komolyan. Egy kis tisztásig futottam, s ott sétálgattam egy kicsit. Hirtelen, egy furcsa hangot hallottam és egy ismeretlen energiát éreztem. Mikor megfordultam, egy fehér maszkos, fekete szörnyet pillantottam meg. Egy hollow. Még sose láttam, csak hallottam róluk.

-          Jaj, de édes kislány! Milyen finom lélekenergia árad belőled! Olyan kis enni való vagy, hogy mindjárt meg is kóstollak! – Azzal a szörny elkezdett közeledni felém.

-          31. Hadou: Shakkahou! – Kiáltottam.

A szörny felordított, mikor eltaláltam. De sajnos csak súrolta, ijedtemben ugyanis még célozni is elfelejtettem. A szörny most még dühösebben közeledett felém, én pedig villámlépésekben menekültem előle. Hamarosan lehagytam, én pedig megálltam, hogy kifújjam magam. A démonmágia rettentően kimerített. Még használnom sem lenne szabad, nehogy kinullázzam véletlenül a lélekenergiám. De sajna majdnem ez a kis pihenő lett a vesztem. Hirtelen előttem bukkant fel a hollow, s egyik karmos kezével elkapott. Mozdulni se tudtam az erős szorításából, ő pedig kárörvendően felnevetett. Nagy száját kinyitotta, s már készült arra, hogy egészben lenyeljen. Ahogy közeledtem a vég felé, egy férfi arca kúszott be elmémbe. Könnyeim eleredtek, s utolsó reménysugaramként őt hívtam.

-          Kaien-san, segíts! Ments meg!

-          Haha! Kiabálj csak nyugodtan, úgyse hall meg senki! - Szemeimet annyira összeszorítottam, amennyire csak tudtam.

-          Fogadjunk?!

S ekkor hirtelen a szörny felkiáltott és elengedett. Az eséstől, a már jól ismert karok óvtak meg ismét. Lassan kinyitottam a szemeimet, s elakadt a lélegzetem: Kaien áll ott felettem, kivont karddal. Szemei villámokat szórtak. Már a lélekenergiájából is áradt a düh. Se perc alatt végzett a hollowval, utána pedig odajött hozzám. Tekintete nem ígért semmi jót. Nagyot sóhajtva elrakta a kardját. Féltérdelésbe ereszkedett, míg én ülő helyzetben voltam, így csak kicsivel volt magasabb nálam. Rosszallóan csóválta a fejét. Nem akartam, hogy megharagudjon rám,

-          Kaien-san, én… - mutatóujja felemelésével hallgattatott el.

-          Tisztágban vagy azzal, mi történik, ha éppen nem erre felé kapok küldetést?

-          Igen… - suttogtam elhaló hangon.

-          Tudod, hogy ezért otthon nagyon ki fogsz kapni, ha hazaviszlek?

-          Igen… - Fejemet lehorgasztottam. Bűntudatom volt.

-          Aj, te lány – Azzal játékosan összekócolta a hajamat. – Nagy szerencséd van velem, ugye tudod?

-          Biztosan sokan irigyelnek – viccelődtem

-          Az tuti. Na, jól van. Gyere, ugorj fel a hátamra. Hazaviszlek.

Karjaimmal átkaroltam hátulról a nyakát, lábaimat pedig ő fogta, a térhajlataimnál. Edzések után vitt mindig így haza… Jó érzés volt beszívni hajának és bőrének kellemes, enyhén mentolos illatát. Szorosabbra fogtam ölelésemet, mire ő lágyan elmosolyodott.

Amikor kiértünk a városba, megpillantottam azt a férfit, aki korábban zaklatott. Mikor meglátott, idegesen fújtatott, de Kaien-san miatt nem mert idejönni. Dühös tekintetét látva, halkan felnyögtem, megremegtem és fejemet belefúrtam Kaien nyakába. De mivel ő sem most jött le a falvédőről, az én, és a fickó reakcióját látva és érezve, összerakta a kirakóst. Letett a földre és odament hozzá. Az érdeklődve és kissé feszülten nézte, hogy mit akar tőle. Mindenki kíváncsian nézte a jelenetet.

-          Tudja maga, hogy ki az a kislány?

-          Nem. Még soha életembe nem láttam.

-          Ne hazudjon! Maga zaklatta a Kuchiki klán legfiatalabb gyermekét, ami, mint bizonyára tudja, halálbüntetéssel jár.

-          Vá-várjon! Beszéljük meg… - Azzal ijedten hátrálni kezdett. De, mielőtt még észbe kaphatott volna, Kaien egy jó nagyot behúzott neki.

-          Ezt jól jegyezze meg! Soha többé ne merjen hozzáérni! Ez mindenki másra is vonatkozik! - Erre ijedten szétszóródott a tömeg, engem pedig Kaien-san újra a hátára vett. Szépen, csendben haladtunk, míg végül én törtem meg a csendet.

-          Arigatou, Kaien-san… - suttogtam.

-          Nincs mit, Hercegnőm. Ne félj. Én itt leszek és megvédelek bárkitől és bármiitől. Örökké védelmezni foglak.

Szavai hatására szívem összeszorult, könnyeim eleredtek és belsőmet melegség járta át.

Előzetes:

-          Elegem van, az ostoba és felelőtlen viselkedésedből! Lassan ideje lenne már, hogy végre egy igazi nemeshez méltóan viselkedj! Egy nemes nem élhet úgy, mint mások, Sakura. Ideje lenne már, hogy megértsd végre. Ezért elhatároztam, hogy amint betöltöd a negyvenet, feleségül fogsz menni egy nemeshez.

-          Kényszerházasság? – kérdeztem ledermedten.

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat