Risa-chan

*Ráadásul apa kijelentette, hogy hamarosan itt az ősz és járnom kell az akadémiára. Előtte viszont meg kell írnom egy tesztet, és bizonyítanom kell, hogy egy másodikos szintjén állok. Itachi is segített a gyakorlásban. A lelki segítséget pedig… Sasukétől kaptam meg. Ő bíztatott és magyarázta el mindig, hogy én már rég túl vagyok azon a szinten, amit kérni fognak. Mikor elmentem, rendesen be voltam tojva. Egy Iruka-sensei nevű fickó, meg egy-két másik volt a vizsgáztató. Két részből állt: egy írásbeli és egy gyakorlat. A teszt, irtó könnyű volt. A chakráról, meg a shinobi történelemről kellett írni, meg az első Hokagétől kellet idézni. A gyakorlaton még könnyebb. Csak fel kellett vennem valakinek az alakját, meg egy sima klónt létrehozni. Gyerekjáték volt az egész. De újabb aggodalmaim lettek: mi lesz, ha nem tudok beilleszkedni? Sasuke megint megnyugtatott, hogy úgyis egy osztályba fogunk járni, és ő sose hagyna magamra. Az évnyitón külön kiszólítottak, mint új diákot. Mindenki megbámult.

Másnap Sasuke eljött értem reggel, így együtt mentünk suliba, ahogy ezután mindig. Mikor megláttam azt a sok lányt, akik őt bámulják, jót nevettem. Sokat cukkoltam vele, mire ő fülig levörösödött és morgott valamit, amit sose értettem. A lányokkal az elején tisztes távolságból, de megvoltam. De mikor megtudták, hogy milyen jóban vagyok Sasukéval, ellenem fordultak. Annyira ostobák. Egy srác miatt… De ők tudják. Hiába bizonygattam, hogy nem érdekel olyan téren Sasuke, nem hittek nekem. Engem innentől meg nem érdekelt.

Hamarosan egy csodálóm is lett, Uzumaki Naruto néven. Rövid, szőke haja, és csillogó kék szemei voltak. Ami pedig számomra oly’ aranyossá tette az arcát, az a három-három csík, melytől olyan kis rókapofija volt. Eléggé kis béna volt, de az igyekezete, hogy jobb legyen Sasukénál, megfogott. Megkedveltem, bár nem mutattam ki. Utólag belegondolva, nagy hiba volt. Az egyetlen lányok, akiket megkedveltem: azok a Nakamura ikrek voltak, Rin és Juri. Mindkettőnek barna haja és szeme volt. De míg Jurinak hosszú, két oldalt piros szalaggal összekötve, addig Rinnek rövid volt, amit kiengedve hordott, melyet két oldalt egy-egy rózsaszín masni díszítette. Eléggé félénkek, de rendkívül kedvesek. Hozzájuk hasonló volt egy srác: Hantaro Seiki. Rövid barna haj, s barna szem. Ezt a srácot meg imádtam. Szegényke eléggé kis béna volt, de tök ari.

Hamarosan egy riválisra is akadtam: Chino Arisa személyében. Hosszú, fekete haja, s zöld szemei voltak. A zöld szemű démon (én magamba csak így neveztem xd). A nagy Chino klán tagja, akik a föld jutsujukról voltak híresek. Az ő állandó barátnője - és talpnyalója – volt Yamanaka Ino, akinek rövid szőke haja, s kék szemei voltak. Míg Ino Sasukéba, addig Arisa Shinbe volt szerelmes. Az akadémia két legjobb pasijába. Utáltak engem, mert mindig Sasukével lógtam, ráadásul Shin is kereste a barátságomat. De én leginkább Rennel voltam el. Olyan Naruto és Sasuke keveréke. Bár velük ellentétben, neki hosszú lila haja, s lila szemei voltak. Tehetséges, de néha nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy ő szeretné… Egyszer véletlenül felrobbantotta az osztálytermet, mikor a klón jutsut tanultuk. Hogy hogyan, ne kérdezd. Még a tanárok se jöttek rá, hogy csinálta. Neki volt még egy öccse, Norio, akinek rövid szőke haja, s kék szemei voltak. Míg Ren a beszédes tehetség, addig ő a csöndes zseni. Hasonlított a Shikamaru nevű sráchoz. Ő volt az osztály esze. Kiváló ninja lehetne, ha nem lenne olyan lusta. Az ő barátja, egy eléggé pufi, de irtó kedves srác, Akamichi Choji. Akárhányszor láttam, mindig evett. Néha még órán is. Sokan piszkálták, mert kissé dagi volt, de én mindig megvédtem. Sokan értetlenül néztek rám, Sasuke pedig rosszallóan csóválta a fejét, hogy: „Miért törődök így egy ilyen tehetségtelen, átlagos, dagi kölyökkel?” Ilyenkor elmagyaráztam neki, hogy nem szeretem, ha valakit lenéznek a külseje miatt. A belsőnél nincs fontosabb. Legalábbis, az én véleményem szerint.

Egy napos délutánon, mikor sajna magamra maradtam, két osztálytársammal is összefutottam. Először egy kiskutya futott oda hozzám, akinek Inuzuka Kiba volt a gazdija. Érdekes srác volt, sokat beszélgettünk. Megtudtam, hogy az ő klánjukban mindenkinek van egy kutyája, aki hűséges társ, s együtt kell erőssé válniuk. De lassan haza kellett menniük, gyakorolni, s én újra egyedül üldögéltem a padon. Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre se vettem a mellém leülő srácot, Aburame Shinot. Eléggé csendes, tartózkodó. Bár úgy láttam, hogy meglepte, mikor emlékeztem a nevére. Inkább én meséltem néhány dolgot magamról, s nagy lassan őt is rábírtam, hogy mondjon valamit magáról. Végül elkezdett nekem valami chakra elszívó, élősködő bogarakról mesélni. Hál’ istennek, nem tudott mindent elmondani, mert kezdett sötétedni és mindkettőnknek ideje volt már hazamenni. Akkor, még nem értettem, hogy miért pont a bogarakról beszélt, ha róla akartam hallani valamit.

Egy másik sráccal közelebbről is megismerkedhettem: Shojival. Neki ezüstszínű haja, s zöld szemei voltak. Na ő aztán egy hatalmas felfuvalkodott hólyag volt. Ki nem állhattam. Velem is mindig olyan lenézően beszélt, ahogy bárki mással. Egyszer már majdnem nekimentem, de helyettem Sasuke tette helyre. Olyan aranyos volt, mindig mellettem volt. Soha, egy percre sem hagyott magamra. Olyan volt, mintha az öcsém lenne (bár nem tudtuk, hogy ki az idősebb). Shin, akinek rövid, aranyszőke haja, s arany szemei, eléggé sokat lógott a nyakamon. Ő se a szerénységéről volt híres, meg kell hagyni. Szerencsére Sasuke mindig segített meglépni előle.

Egyszer, mikor épp elkallódtam Sasuke mellől, belefutottam egy rövid fekete hajú, s halványlila szemű lányba, Hyuuga Hinatába. Először azt hittem, hogy a Nakamura lányok rokona, mivel ő is olyan kis csöndes, aranyos kislány volt. Ráadásul a nagy Hyuuga klán tagja. Majd még aznap megismerkedtem Haruno Sakurával, egy rövid rózsaszín hajú, s zöld szemű lánnyal. Eleinte kedvesnek tűnt, majd amikor rájött, hogy én vagyok az, akiről azt állítják, hogy ’Sasuke nyakán lógok’ sértődötten faképnél hagyott.

-          Na ennek sincs kint a négy kereke – mondta a jól ismert hang a fülembe. Már a nélkül is tudtunk beszélni, hogy a közelembe lett volna.- Minden lány ilyen? Remélem, te nem leszel ilyen, mert akkor tuti, hogy vesén szúrom magam.

-          Neked nincs is veséd – jegyeztem meg. Kínos hallgatás következett.

-          Oszt? Neked mé’ kell mindig ennyire figyelni a részletekre?

-          Jól van, na. Én csak úgy megjegyeztem. De ha gondolod, legközelebb meg se szólalok.

-          Hát, lehet, hogy jobb lenne.

-          Pukkadj meg.

-          Tudod, drágám, ez megint egy olyan dolog, amit nem tudok megtenni. Elvégre nincs tüdőm, vagy ehhez hasonló szervem. De ne vedd úgy magadra, kérlek. Én csak úgy megjegyeztem.

-          Tudod, egyszer biztos, hogy eladlak egy ócskásnak.

-          Ch. Azt próbáld meg! Annyi esélyed van, mint háromlábú sünnek a hatsávos autópályán – na itt már nem bírtam tovább. Kitört belőlem a nevetés. Jól elvoltam Rubival, szerettem. És tudtam, hogy bármennyire szid néha, ő is megkedvelt, még ha nem is annyira, mint én őt.

Lassan már egy hónapja voltam az akadémia tanulója. Itachi amikor csak tudott, eljött meglátogatni és edzeni. Apával már olyan volt a kapcsolatom, mintha mindig is együtt éltünk volna, és az igazi lánya lennék. Bár, senki sem volt az igazi rokonom, mégis a körülöttem élő emberek betöltöttek, minden szerepet: Kakashi, a gondoskodó apa, Ayaka, az aggódó anya, Itachi, a szeretett báty, Sasuke, az édi kicsi öcsi és persze ne felejtsük el Gait, ugyanis ő olyan volt, mint egy bolond nagybácsi. Néha eljött meglátogatni és elvitt egy kis taijutsu edzésre. Szóval, szeretetből nem szenvedtem hiányt. Boldog voltam. De mint minden jó dolog, ez is véget ért egyszer. *

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat