Álmomban furcsa ürességet éreztem magamban. De álomnak lehet egyáltalán ezt nevezni? Hiszen nincsenek emlékeim, azokat, amiket érzek se tudom hova tenni, magamról is csak annyit tudok, amennyit Kakashi-sama elmesélt nekem. Újra körülvett a sötétség. Már kezdtem teljesen kétségbe esni, mert attól féltem, hogy Kakashi és a többiek nem is léteznek, csak én találtam ki őket és én végig itt voltam. De hirtelen furcsa bizsergés járta át a testemet, mely a kezemtől indult ki. Egy csigát is megszégyenítő lassúsággal nyitottam ki a pilláimat, a hirtelen beáradó fényáradattól, mely az ablakon át szűrődött be.

Mikor már kitisztul a kép, egy már ismert férfi arcát láttam meg, aki kedvesen fogja a kezemet. Szürke haja felfelé, kissé srégan balra állt homlokpántja miatt, mely eltakarta a bal szemét. Szeme kedvességet és megértést tükrözött. És mintha egy üzenetet is küldött volna: „Ne félj, én itt vagyok, majd én segítek neked. Tudom min mész most keresztül. De majd mi… együtt túl leszünk rajta.”

Álarca alatt – mely orrától lefelé eltakarta az arcát -, mintha mosolygott volna. Nem láthattam, de éreztem. Már el is feledkeztem Itachiról. Bizonyára véletlen lehetett, hogy akkor itt ült. De Kakashi azért van itt, hogy vigyázzon rám. Furcsa érzéseket váltott ki belőlem, melyeket nem tudtam hova tenni.

Nem sokkal ébredésem után egy ápolónő hozta a reggelimet. Míg ettem Kakashinak haza kellett mennie, hogy elrendezzen még egy-két dolgot. De megígérte, hogy maximum két óra múlva itt lesz értem. Mikor befejeztem a reggelit Ayaka jött ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Mikor végzett elégedetten hümmögött és kedvesen mosolyogva kijelentette, ha Kakashi visszatér, akár már haza is vihet. Nagyon boldog lettem. Most jöttem csak rá, milyen sokat köszönhetek, már ennek a férfinak. Elvégre, ha ő nem lenne, akkor ki tudja, hogy mi lenne velem. Lehet, hogy még ma el se hagyhatnám a kórházat, vagy mehetnék az utcára… Na jó, ez nem teljesen igaz, elvégre Danzou és Gai is örökbe fogadott volna. De az előbbi egy múmia a másik meg egy idióta. A vizsgálatok után elmehettem fürdeni és az Ayakától kapott ruhát vettem fel, ami egy kis nyári lenge ruha volt, alul fekete csíkokkal. Hajamat kifésülte és két oldalra felcopfozta. Olyan kedves volt velem, bár nem értettem, hogy miért, elvégre alig ismer és mégis…. Á én nem értem ezeket az embereket. Olyan furcsák. Tuti, hogy van valami a dologban. Ennek a végére kell járnom. Igen, ez jól hangzik; ki fogom deríteni, hogy mi áll itt a háttérben.

Hamarosan Kakashi is megérkezett és együtt távoztunk a kórházból. Konoha egy kedves és békés kis városka volt, meglepően sok lakossal. Szinte mindegyik köszönt Kakashinak aki kedvesen visszaintegetett. Néha a fülemhez hajolt és fűzött egy-két magyarázatot. Hál’ istennek nem kellett túl sokat gyalogolnunk, hogy elérjük a lakását. Kedves kis ház volt, amolyan igazi agglegény ház. Amint beléptünk a nappaliban találtuk magunkat, azzal egy térbe volt a konyha és egy ebédlőasztal két székkel, innen egy folyosó nyílt, aminek a végén volt a fürdőszoba, a közepe táján pedig a két szoba egymással szembe. Az enyémen látszott, hogy még sose volt használva és, hogy valaki sebtében takaríthatott. Az ajtóval szemben volt az ágyam, mellette egy kis éjjeliszekrény. Az ágy jobb oldalától nem messze egy nagy két szárnyú ablak, bal felől pedig két kétajtós ruhásszekrény. A falak barack színűek voltak és szőnyeg helyett mahagóni parketta volt. Lenyűgözött a szobám látványa. Kakashi az ajtónak támaszkodva várta reakciómat. Mikor felé fordultam meg se tudtam szólalni, de tekintetemből mindent kiolvasott és kedvesen elmosolyodott. Aztán történt valami, ami még engem is meglepett. Se szó, se beszéd fogtam magam és a karjaiba ugrottam és szorosan megöleltem.

-          Köszönöm, apa – egy könnycsepp végiggördült az arcomon. Szegény se köpni, se nyelni nem tudott. Hát, mondjuk nem is csodálom. Még én is meglepődtem magamon. De azért lassacskán viszonozta az ölelésem.

Az elkövetkezendő napokban körbevezetett a városban és hamarosan már bárhová el tudtam volna menni egyedül. Az együtt töltött napokat nagyon élveztem. Lassan már megszokta, hogy apának nevezem és én is ahhoz, hogy így hívjam. Ha már nem így neveztem, akkor ki is kérte magának. Ezen mindig szégyenlősen elmosolyodtam, ő pedig megjátszotta a sértettet. Ayaka gyakori vendég volt nálunk és kötelességének érezte, hogy a ruháimat ő vehesse meg. Mindenféle nyári rucikat vett nekem, meg különböző színű szalagokat. Jól esett a törődése. Vásárlások után, egy étterembe ültünk be, ami az ő családjáé volt. Ők készítették a legfinomabb dangot a faluban. Elvitt egyszer rament enni is. Egy kedves öregúr és a lánya szolgált ki minket. Nagyon fincsi volt. Elhatároztam, hogy ide apával is el kell majd jönnöm. Néha kicsit kínosan éreztem magam, hogy én biztosan csak a terhére vagyok, ezért rendszeresen takarítottam a házat és tanulgattam főzni is. Ayaka mindig a segítségemre volt, ha valamiben elakadtam. Olyan volt nekem, mintha a nővérem lett volna.

Majd egyszer elhatároztam magam, hogy nem akarok tovább itthon ülni, már egy fél éve itt dekkolok egy ninjákkal teli faluban és én nem értek semmihez. Ezért aztán egy röpke hét alatt el is szántam magam a beszélgetésre. Vacsora után elmosogattam, és miután végeztem, leültem vele szemben az asztalhoz. Éppen a papírmunkáit csinálta.

-          Öhm, apa, beszélni szeretnék veled valamiről.

-          Igen? És miről?

-          Eto… Szeretnémhakiképeznél ésnijátfaragnálbelőlem – hadartam el egy szuszra. Először érdeklődve szemlélt, majd láttam, ahogy maszka alatt széles mosolyra húzódott a szája.

-          Rendben van, de akkor ma feküdj le korán. Holnap kezdünk.

-          Ha-hai – mondtam meglepődve, majd észbe kapva siettem zuhanyozni, hogy hamar lefeküdhessek.

Odakint még sötét volt, amikor apu elkezdett költögetni. Az álom egy perc alatt kiszökött a szememből és rekord sebességgel indultam reggelit készíteni, de az már ott vált az asztalon. Mindent belapátoltam és elfoglaltam a fürdőt. Újabb rekord. Az ágyamon egy kék rövidnadrág, egy fekete trikó, egy fekete topánka és sok-sok géz várt. Kakashi utasításai alapján az alsó lábszáraimat (bokámtól a térdemig), és a tenyeremet meg az alkaromat (a könyökömig) be is kötöttem. Az elkészített ruhákat is felvettem. Apu meglepett egy kunai tartó tegezzel, melyet a jobb combomhoz kötöttem, és egy kis táskával, melyet baloldalra a csípőmhöz kötöttem. Tele is pakoltam frissen szerzett fegyvereimmel és furcsa papírokkal, melyekről megtudtam, hogy robbanó pecsétek. Eléggé furcsán hangzott, hogy egy papír képes egy robbanást előidézni, de apa atyáskodóan elmagyarázta a működési elvét. Emellett kaptam egy nagyobb táskát is, melybe tekercseket rakott és három nagy shurikent. Már értettem, hogy miért kellett ilyen korán kelni. Már világosodott, mire kiértünk az erdőben lévő kis tisztásra, melyet hivatalosan is kinyilvánítottunk edzőhelynek.

Először az elméleti részeket vettük át. Eléggé uncsi volt így korán reggel, de ettől még odafigyeltem és igyekeztem mindent megjegyezni. Elmagyarázta, hogy mi az a chakra, utána pedig az irányítását. Mindent vissza kellett mondanom. Hú, fárasztó volt. Majd utána jött az igazi megdöbbenés.

-          És most ültessük át az elméletet a gyakorlatba. Itt ez a nagy magas fa – mutatott a tisztás végében egy magas tölgyfára. – Az a feladatod, hogy felmássz rá, kéz nélkül, a chakrád segítségével. Meg mutatom, hogy hogyan.

Azzal valami fura kézjelet mutatott, mely tudomásom szerint a tigris volt (mikor egy héttel ezelőtt megosztottam Ayakával a ninjás ötletemet, ő örömmel fogadta és megtanította az összes kézpecsétet, eléggé béna voltam az elején, de a kitartásom mindenek felett áll). Azzal kékes derengés fogta közre a lábát és kéz nélkül, mintha csak a földön sétálna felment a fa legtetejére. Aztán egy szaltóval leugrott és mutatta, hogy most én jövök. Hú, tutira be fogok égni.

-          Először lehet könnyebb lesz, ha nekifutsz. Ja és még valami! Az egyik kunaioddal mindig jelöld, hogy milyen magasra jutottál fel.

Így is tettem. Elővettem a kést és nagy levegőt véve koncentráltam. De a várva várt hatás elmaradt. Nem éreztem magamban semmilyen erőt, amit ilyenkor érezni kéne. De megpróbáltam a szerencsémet. Lendületemnek hála, egy lépést tudtam tenni, de a második már nem jött össze és jó nagyot puffantam. Apu kultúráltan kuncogott egyet, majd úgy döntött, hogy először meg kéne tanulnom előhívni a chakrámat.

-          Miért nem ezzel kezdtünk? Úgy talán nem lenne hamarosan egy nagy púp a fejemen! – Méltatlankodtam.

-          Azt hittem, hogy menni fog. Sajnálom, tévedtem – mondta sajnálkozva egy sóhaj kíséretében. Láttam a csalódottságot a szemében ezért úgy döntöttem, hogy még jobban össze kell szednem magam.

Talán a Démon miatt lehet? Lehet, hogy az erejét is elzárta? De elméletileg ő egy egyszerű lány, aki megkapta az erejét. Kéne, hogy legyen chakrája. Remélem, nem olvadt máris egybe a démonival, mert akkor nagy bajban vagyunk.

 

-          Próbáld lecsöndesíteni az elméd. Ne gondolj semmire. Felejts el minden zavaró tényezőt – hallatszott az utasítás. Így is tettem. Egy kicsit nehezen ment, de lassan-lassan sikerült. – Ha megvan, akkor próbáld megtalálni az erőd forrását és szabadítsd fel – hallottam valahonnan távol apám hangját.

A nagy sötétségben egyszer csak két ajtó tűnt fel előttem. Az egyik halványkék színű volt, mert be volt fagyva, a másik viszont vörös, és ahogy megéreztem az onnan kiáradó erőt, megborzongtam és a rosszullét környékezett. Kizárásos alapon a kéket választottam, bár csak résnyire nyitottam ki az ajtót, barátságos és mégis kissé hideg erő szabadult ki. Vajon miért? De lassan éreztem, ahogy elönt az erő, bár csak mérsékelten. Még jó, hogy nem nyitottam ki teljesen. Diadalittasan nyitottam ki a szememet és láttam, ahogy apám büszkén néz rám.

Újra nekirugaszkodtam a fának. Mutattam a kézjelet, megpróbáltam a lábamba koncentrálni, és uzsgyi neki! És csodák csodájára sikerült! Bár eléggé meglepődtem, mikor lenéztem, ugyanis a lábaim nyomán megfagyott a fa. Még Kakashi is meglepődött. Egy kis pihi után következhetett a második fokozat. Ehhez el kellett mennünk a közeli folyóparthoz. Ugyanis, a vízen kellett járnom. Először jót nevettem rajta, hogy „na persze, mégis hogy járjak én a vízen?”, de miután a szemem láttára csinálta meg, az állam is leesett. Elmagyarázta a lényegét. Az előzőt a chakra irányítása miatt, míg a másodikat azért kell, hogy képes legyek a chakrámat teljes mértékig beosztani, mivel vannak olyan jutsuk, amik sok chakrát igényelnek és olyanok is, amelyekhez kevés is elég. Emellett a harcban is jól jöhet. Az utasítások alapján koncentráltam, és potty, beleestem a vízbe. Ezen már nem modorállta annyira magát és jóízűen nevetett rajtam apu. Hát igaz, ami igaz, eléggé viccesen festhettem, ugyanis kontyba tűzött hajam, most félig kibontva, félig feltűzve, vizesen állt. Na újra hozzáfogtam és csak azért is elhatároztam, hogy most menni fog. Hát nem ment. Potty, és ismét befürdöttem. Na jó, ebből elegem van! Bedurciztam és most még annyi ideig se bírtam, mint eddig. Ekkor rájöttem, mi a bibi. Itt is le kell nyugodnom. Kb. két percig eltarthatott, de sikerült. Óvatosan ráléptem a vízre. Majd még egy lépés, még egy és még egy, majd már a közepénél tartottam és onnan ujjongva integettem.

Bár ennek is hamar vége szakadt, mivel nagy örömömben elfelejtettem koncentrálni. Már épp süllyedtem volna, mikor újra megpróbáltam visszaszerezni az irányítást. Kicsit talán több chakrát fektettem bele, ugyanis a víz hamar feldobott és a fél folyó megfagyott. Ijedtem néztem apára, hogy mégis mi történt. Elkomorodott arccal magához intett és pedig félénken sétáltam oda hozzá a jégen. A saját táskájából elővett két fura cetlit és újabb magyarázat sor következett. Megtudtam, hogy az összes jutsu, az öt elemre épül és minden ninja úgy születik, hogy az egyiket képes irányítani. Ez az elem áll hozzá a legközelebb. De ettől függetlenül, képes meg tanulni a többit is irányítani. Kakashi villám típusú. Ez onnan lehetett megállapítani, hogy a cetli a kezében – ami direkt arra készült, hogy az ilyet meg lehessen állapítani – összegyűrődött a kezében, amint egy kis chakrát irányított belé. Ha az illető tűz elemű, akkor meggyulladt, ha víz, akkor benedvesedik, ha föld elporlad, és ha szél, akkor kettészakad. Nekem is meg kellet csinálnom. Ám az enyémmel nem az előbb említett dolgok történtek, hanem… megfagyott… Ijedtem néztem fel rá, ám ő diadalittasan mosolygott.

-          Úgy tűnik, hogy jég típusú vagy.

-          Jég? De hát olyan nincs is!

-          De igen. A vizet és a szelet egyszerre irányítod és ebből lesz a jég. Az ilyen képességeket, kekkei genkainak, azaz különleges vérvonal képességeknek nevezzük. Általában csak a nagyobb ninja klánok rendelkeznek vele és ezt családtagról családtagra szállva adják tovább. A titkaikat persze nem adják ki. Félelmetes harcosok.

-          Aztaaa. És neked van ilyened?

-          Hát, igen, valami olyasmim van. De eredetileg nem én birtokoltam, hanem az egyik volt csapattársam, Uchiha Obito. A halála előtt kaptam tőle – azzal felhúzta a fejpántját és kinyitotta a szemét. Szeme vörös színű volt és három kis örvénylő jel fogta közre a pupilláját. Még látszott a szeménél a heg, a szemműtét következménye. Szerencsétlenségére és nem hagytam békén, amíg el nem mondta a teljes történetet. Izgalmas, kissé vicces, de a végén drámai történettel ismerkedtem meg. Láttam, hogy mennyire bántja a dolog. Elvitt egy emlékműhöz, ahova bele volt vésve Obito neve. Elmesélte, hogy mikor Ayakával vagyok és nincs se küldetése, se papírmunkája, akkor itt szokott lenni.

-          Amikor még nem voltál velem, szinte a nap nagy részét itt töltöttem. De hála neked már csak ritkán járok ide. Pont annyit, amennyit kéne. Talán egy kicsit még néha sokat is. De mikor eljövök, olyankor mindig elmesélem Obitónak, hogy mi történt.

-          Szerintem büszke lenne rád, hogy képes voltál új életet kezdeni. Tanultál a hibádból, és többé nem fogod elkövetni ugyan azt a hibát.

-          Köszönöm, hercegnőm – mondta hálásan mosolyogva és szorosan magához ölelt. Mikor nagy sokára elengedett láttam, hogy egy könnycsepp folyt végig az arcán, de mikor megpillantottam elfordult. Jót mosolyogtam: megpróbált erősnek látszani. Megfogtam a karját magam felé fordítottam, és pipiskedve letöröltem könnycseppjét.

-          Előttem, nem kell erősnek mutatnod magad. Jobban örülök, hogy ha kimutatod az érzéseidet, őszintén.

Újabb ölelést kaptam és megígérte, hogy őszinte lesz velem. Meghitt pillanatunkat a gyomrom korgása szakította félbe. Nem tehetek róla, az edzés kimerített! Pirulva, zavaromban vakargatva a tarkómat kezdtem a földet fixírozni. Ezt a tarkóvakargatós módszert tőle vettem át. Jót nevetett rajta, majd az ő gyomra is kordult egyet. Ezen én nevettem, és ő kezdte a tarkóját vakargatni. Hát igen, bár még csak fél évet töltöttünk együtt, de le se tagadhattuk volna egymást. Elindultunk enni egy kis rament. Ebéd után egy kis pihi a folyóparton majd könnyebb, kevés chakrát igénylő jutsukat tanított, mint a klón jutsu, meg az alakváltó jutsu és társai. A Nap már lemenőben volt, mire végeztünk.

Hazaérkeztünk és apa elment fürdeni én pedig gyorsan összekaptam egy gyors és fincsi vacsorát. Együtt elmosogattunk és elmentem fürdeni. Megígérte, ha hamar elalszok, akkor holnap elkezdhetünk igazi jutsukat tanulni. Olyan boldog és ugyanakkor fáradt is voltam, hogy egyből elaludtam. Bizonyára az is hozzájárult a dolog sikeréhez, hogy tegnap este a nagy izgalmamban csak két-három órát tudtam aludni.

Nagyon tehetséges. Egy olyan kisgyereket se ismerek, aki egy délután alatt képes ilyen sok jutsut megtanulni. Egy nap alatt megtanulta a két éves akadémiai anyagot. Sőt, a holnapi nappal már lassan genin szinten lesz. Ha így folytatja, még nálam is fiatalabban lesz jounin. Azt pedig nem fogom megengedni. Emlékszem, hogy nemek is milyen rossz volt olyan fiatalon megismerkedni a világ sötétebb oldalával. Nem fogom hagyni, hogy elveszítse a gyerekkorát. Sajnálom, hercegnőm, de nem hagyhatom, hogy ez a világ tönkre tegyen téged. Vigyázni fogok rád. Még akkor is, ha ezzel ellenszegülök a Démon akaratának.

Oldal: VI. Az edzés, avagy az új erő
Risa-chan - © 2008 - 2024 - risachan.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat